Úgy döntöttem kipróbálom magam „filmkritikusként”. Ez mocskosul egoistán hangzik, ezért raktam idézőjelbe. Még egy ilyen jellegű munkám sincs, a lejjebb olvashatón kívül, de pont ezért publikálom az interneten, mert reménykedem, kapok építő jellegű kritikát a kritikámról (éljenek képzavarok). Blogra fel!

Pókember 3 (Spider-man 3)

Megnéztem. 3 szóval tudom jellemzni ezt a filmet: EZ NEM PÓKEMBER! Én nagy rajongója vagyok a képregényeknek, az egyik kedvencem Pókember. Az eddigi filmek tetszettek, egész jól eltalálták néhol, bár Tobey-t sohasem tudtam elfogadni Peterként. Ez a kis girnyó csávó sosem fogja visszadni Parkert. Bár nem a girnyóság miatt teljesen idegen a karaktertől, mert a képregényben is eleinte csak egy vékony, senki kis jótanuló, de ezen kívül a képregényben egy zseni, akinek van humorérzéke, ha zavarban van hadar, sohasem magabiztos (még a fekete ruhában sem). Tobey olyan mértékben különböző embert formál meg ehhez képest, hogy többször gondoltam, hogy valójában nem kéne ezt adaptációnak hívni. Nem csodálkozom, hogy Peter helyett Harryhez futott sírni MJ, ha ilyen töketlen férje van. És ha már itt tartunk, Mary Jane sem önmaga: hol van a Petert folyton csak „haver”-nak szólitó, mindig laza Mary Jane? Mélyen az igazi Peter mellé ásva.
Jó-jó nem muszály hűnek maradni annyira az eredeti anyaghoz, de akkor legalább JÓ karaktereket alkottak volna, nem egy ilyen szerencsétlen bagázst. A legjobban az zavart, hogy a film alatt 10 percenként változtak a jellemek. Ez a legjobban Homokemberen figyelhető meg: az egyik pillanatban azért rinyál Pókinak, hogy ő csak a lányát akarja megmenteni, a következőben már ki akarja nyírni. Végül majdnem meg is teszi, de a fináléban persze jól kibékülnek. Bár ez épp tetszett, csak Pókfej szanaszét verése után enyhén hihetetlen fordulat volt.
Ami legjobban zavart, az hogy miért kellett pont a fekete ruha körüli „eposzt” így szétbarmolni? Mert sajnos ez így van, a több 10 számon keresztül futó történetszálat, és az egyik legnagyobb ellenfelét Pókembernek, sikerült 30 percben elintéznie az alkotóknak. Az eredeti fekete ruhás történet teljesen lebutított, végletekig stilizált változatát kapjuk, amelyben az átalakulás, és a felismerés, hogy a ruha egy szimbióta, mind csak egy-egy hihetetlenül gagyi jelenet. Ahogy Peter végigtáncol az utcán. Majdnem kitoltam mindkét szemem.
Visszatérve a karakterekre, Gwen Stacy, akit a rajongók máig Peter igazi szerelmeként emlegetnek, is le lett butítva egy egyszerű plázacica szintjére. Az eredetiben ő egy okos, kedves álomnő. Nem bombanő, hanem az „fúúú de aranyos csaj” kategória, akiért bolondulnak a pasik. Itt egy agyatlan bombanő, mindenféle komolyabb szerep nélkül a filmben. Semmi magyarázat, hogy miért csókolta meg őt Peter, semmi magyarázat, teljesen illogikus az egész.
Aztán Eddie Brock. Elég hasonlít az eredetire, de izomból azért sok hiányzik nála. De ez legyen a legkevesebb. Mint írtam az sokkal jobban zavart, hogy egy ekkora karaktert, aki a szupergonoszok közül a legnagyobb hatással volt Peter életére, ennyivel lerendezni szánalmas. Annyira látszik, hogy CSAK a látvány, ergo a nézettség miatt rakták bele. Semmi szerepe a filmben, azon kívül, hogy jól lefogja Pókit amíg Homi püföli.
Szörnyű.
Sam Raimi nálam leírta magát mint „Pók-rendező”, ha lesz több film, remélem nem ő lesz a rendező, és remélem a szereplőgárdát is teljesen kicserélik majd, mert így tökéletes unalomba fullad az egész. És azt üzenem az alkotóknak, akik ennyi pénzt kidobtak erre a sz*rra, hogy „Nagy erő, nagy felelőséggel jár.”

10/4 a látvány, és néhány jobb jelenet miatt (pölö a Jameson-os jelenetek megint zseniálisak)